A labdarúgás őskora

A labdarúgás őskora

A mai ismert labdarúgás megszületése előtt világszerte játszottak hasonló, a labda rúgásával játszható labdajátékokat. Az első ismert ilyen labdajáték az időszámításunk előtti 2. és 3. században Kínában játszott cuju, illetve a népesség körében elterjedt kultikus jellegű játék a tsu-küh.

A fennmaradt információk alapján a Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzése során a képességeik (gyorsaság, ügyesség, találékonyság) fejlesztésére használta ezt a játékot. A labdás kiképzések alkalmával bőrdarabokból összevarrt, tollal és állati szőrökkel kitömött labdát használtak. Ebből a korból fennmaradt egy a labdarúgásról szóló, 25 fejezetet tartalmazó kézikönyv is.

A japánok is átvették a labdarúgást

Kameri néven Japánban is átvették a labdarúgás ősét Kínából, de a szigetországban kizárólag a főnemesség kiváltsága volt ez a játék.

Az ókori Rómából is vannak feljegyzések egy harpastum nevű, rögbiféle játékról, amely annyira kedvelt volt, hogy a hódító légiók is vittek magukkal felfújt hólyagból készült, kitömött labdát. Az amerikai őslakosok közül az olmékok tlacstli nevű labdajátékáról tudnak még a labdarúgást kutatók. Ezt a játékot nem bőrből, hanem tömör kaucsukfából készült labdával játszották.

A labdarúgás ősei közt a középkori Angliában és Franciaországban határlabdázás és tömeg-football néven találkozhatunk. A játék ekkoriban egy rontásűző pogány szertartás volt, melynek során egy meghatározott tavaszi napon a rontásokat, veszedelmeket jelképesen egy bőrlabdába csomagolták, és közösen kirugdosták a faluból. A XIV. századi Franciaországban és Angliában “sátáni mulatságnak” bélyegezve betiltották a futballozni merőket pedig bebörtönözték.

Ekkortájt terjedt el Firenzében a calcio nevű csapatjáték, mely már egy körbekerített városi pályán zajlott és mérkőzésvezető felügyelte az összecsapásokat, és a szabályok betartását. A játékban a csapatokat 27-27 fő alkotta, és a mai labdarúgáshoz hasonlóan voltak védők, támadók és kapus is. A labdát kizárólag a kapus foghatta meg kézzel. A cél az volt, hogy az ellenség várát képező sátorba juttassák a labdát. Az összecsapások nagyon népszerűek voltak, zenekarok biztosították a muzsikát a mérkőzések alatt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük