A közelgő kanadai szövetségi választások során a legnagyobb figyelmet az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump által jelentett fenyegetés kapja, amely háttérbe szorította az ország klímaváltozáshoz való hozzájárulásának kérdését. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, új energiainfrastruktúra kiépítését ígérik, miközben Kanada igyekszik csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberálisok vezetője, azt ígéri, hogy Kanadát globális szuperhatalommá teszi a hagyományos és zöld energia terén. Ezzel szemben Pierre Poilievre, a Konzervatívok vezetője, az olaj- és gázipar fellendítésére törekszik, és eltörölné az ipari szén-dioxid adót, amely az előző választások során a környezetvédelem egyik központi kérdése volt.
A 2021-es választásokon a környezetvédelmi kérdések vezették a választók aggodalmait, amikor a két nagy párt egyetértett abban, hogy Kanadának gyorsan át kell állnia egy zöld gazdaságra, amelynek részeként júniusban elfogadták a nettó zéró kibocsátási törvényt. Azóta azonban ez a konszenzus eltűnt. Carney, aki március elején lett a Liberálisok vezetője és miniszterelnök, hosszú múltra tekint vissza a klímaváltozás nemzetközi szószólójaként. Korábban az Angol Központi Bank kormányzója volt, és az ENSZ különleges képviselőjeként is dolgozott a klíma cselekvéssel és pénzügyi kérdésekkel foglalkozva. Emellett ő volt a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség Nettó Zéróért, a COP26 egyik jelentős eredménye. Azonban miniszterelnöki hivatala alatt elsőként a fogyasztói szén-dioxid adó eltörlését hajtotta végre. Ez az adó, amely a kormányzó Liberálisok egyik emblémás klímapolitikája volt, 2019-ben lépett életbe, és plusz terhet rótt a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra. A lépés népszerűtlenné vált, és a Konzervatívok számára könnyű célpontot jelentett a megélhetési költségek növekedésének magyarázatában. Poilievre még „Szén-dioxid adó Carney”-nak titulálta ellenfelét.
Egyes szakértők szerint az adó eltörlése okos politikai lépés volt, míg mások véleménye szerint hibának bizonyult. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója, úgy véli, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadta azt a narratívát, amely szerint a klímaváltozással kapcsolatos politikák túl sok pénzbe kerülnek és nem hasznosak. „Ez egy kihagyott lehetőség arra, hogy új narratív keretet állítsunk fel a választások során” – tette hozzá.
Carney energiapolitikai ígérete, hogy Kanadát „a világ vezető szuperhatalmává teszi a tiszta és hagyományos energia terén”. Kampányában hangsúlyozza pragmatikus megközelítését, valamint a zöld energia projektek gyorsítását és a zöld közlekedés és épületek ösztönzését ígéri, részletek nélkül. Kiemelte a szén-dioxid leválasztási technológiákra való befektetés szükségességét is. Azonban a közvélemény-kutatások szerint 2023 későbbi hónapjaiban a kanadai emberek körében a klímaváltozás iránti aggodalom csökkent, míg az energia- és lakhatási költségek növekedése a figyelem középpontjába került.
A háború Ukrajnában új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, gázt és kritikus ásványokat. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó karának professzora elmondta, hogy Kanada geopolitikai szempontból biztonságosabb erőforrás-szolgáltatóvá vált Oroszország helyett.
Pierre Poilievre, aki Carney lehetséges utódja, a megélhetési költségek problémáira összpontosít, és szigorúbb törvényeket követel a bűnüldözés és a „woke” kulturális kérdések terén. Poilievre, akinek pártja erős választói bázissal rendelkezik az energiában gazdag régiókban, a szén- és gázipar jelentős bővítését szorgalmazza, és eltörölné a szén-dioxid adót az ipar számára. Miközben nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e Kanada nettó zéró céljait, úgy véli, hogy a világ számára kedvezőbb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajra és gázra cserélnék.
A választók számára a legfontosabb kérdés azonban, hogy melyik vezető tudja a legjobban kezelni a harcias amerikai elnököt, különösen az olaj- és gázipar szempontjából. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj körülbelül 90%-a az amerikai határon átkel. A választások során mind a Liberálisok, mind a Konzervatívok megígérték, hogy gyorsítják az „energiafolyosók” kiépítését, bár Carney a környezetvédők körében népszerűtlen csővezetékek támogatásában ingadozott. A klímaváltozás elleni küzdelem és a nemzetbiztonsági aggályok közti egyensúlyozás azonban rendkívüli kihívást jelent számára.
A kanadai biztosítótársaság, a Insurance Bureau of Canada 2024-re 8,5 milliárd kanadai dolláros biztosított kárt jelentett az időjárás miatti károkból, ami háromszorosa a 2023-as számnak. A két fő választási jelölt, akik a fosszilis tüzelőanyagok nagyobb szerepét hirdetik a kanadai gazdaságban, komoly ellentmondásokba ütköznek az ország klímavédelmi kötelezettségeivel. Yves-François Blanchet, a Quebecben működő Bloc Québécois vezetője, a klímaváltozással kapcsolatos tagadás vádjával illette a két pártot. Kanada nemzetközi szinten azzal a céllal vállalta, hogy 2030-ra 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid kibocsátását a 2005-ös szinthez képest, ám 2023-ra mindössze 8,5%-os csökkenést értek el. Akárki nyeri is a választásokat, komoly kihívásokkal kell szembenéznie a klímaváltozás és a gazdasági érdekek közötti feszültségek kezelése terén. A kanadai választók április 28-án járulnak az urnákhoz, és a liberális párt eddigi választási sikerei ellenére nem rendelkezik többséggel a parlamentben.
