Donald Trump neve sokak számára ismerősen cseng, különösen a kínai kereskedők körében, akik a nagykereskedelmi piacokon és vásárokon gyakran nevetgélnek, amikor a volt amerikai elnök 145%-os vámjait emlegetik. A kínai kereskedők nem félnek Trump intézkedéseitől, sőt, az interneten elterjedt mémek és vírusszerű videók révén a kínai nacionalisták egy csoportja gúnyolódik rajta, gyakran mesterséges intelligencia által generált képeken, ahol Trump, JD Vance alelnök és Elon Musk láthatóak, amint cipőket és iPhone-okat szerelnek össze. Kína nem úgy viselkedik, mint egy olyan ország, amely súlyos gazdasági fájdalmakkal néz szembe; Xi Jinping elnök világossá tette, hogy Peking nem hátrál meg. Az elnök a közelmúltban kijelentette: „Több mint 70 éve Kína mindig a saját erejére és kemény munkájára támaszkodott a fejlődés érdekében… soha nem függött senki ajándékaitól, és nem fél semmiféle ésszerűtlen elnyomástól.”
Xi Jinping magabiztossága részben abból fakadhat, hogy Kína az utóbbi évtizedben jelentősen csökkentette az Egyesült Államokkal szembeni exportdependenciáját. Azonban Trump vámintézkedései olyan nyomáspontokat érintenek, amelyek már meglévő problémákat súlyosbítanak a kínai gazdaságban. Az ingatlanpiac válságával, növekvő munkanélküliséggel és elöregedő népességgel a kínaiak nem költenek annyit, amennyit a kormány szeretne. Xi 2012-ben hatalomra kerülve egy megújult Kínáról álmodott, de ez az álom most komoly próbára kerül – nem csupán az amerikai vámok miatt.
Kína 1,4 milliárd fős népessége elvileg hatalmas belső piacot jelent, ám a helyzet az, hogy a lakosság nem hajlandó költeni, mivel a gazdasági kilátások bizonytalanok. Ez nem a kereskedelmi háború következménye, hanem a lakáspiaci összeomlás következménye. Számos kínai család életük megtakarításait fektette be ingatlanokba, csak hogy az árak az utolsó öt évben drasztikusan csökkenjenek. A lakásépítők továbbra is építkeztek, miközben a piac összeomlott. A kínai statisztikai hivatal volt helyettes vezetője, He Keng, két évvel ezelőtt elismerte, hogy az „extrém becslés” szerint elegendő üres lakás van Kínában hárommilliárd ember számára. Az ország különböző tartományaiban járva sok üres projektet láthatunk – a „szellemvárosok” sorozatát, ahol a felhőkarcolók betonvázai állnak. Néhányan már ki is vannak alakítva, kertek és függönyök díszítik őket, de éjszaka, amikor az ablakok sötétek, jól látható, hogy a lakások üresek.
A kormány öt évvel ezelőtt lépett fel a lakásépítők hitelfelvételi lehetőségeinek korlátozásával, de a lakásárakra és a fogyasztói bizalomra már így is káros hatással volt. Elemzők a Reuters februári felmérése alapján 2,5%-os csökkenést jósoltak a lakásárakban az idén. A középosztálybeli kínai családokat nemcsak a lakásárak aggasztják, hanem az is, hogy a kormány tud-e nyugdíjat biztosítani számukra. Az elkövetkező évtizedben körülbelül 300 millió ember, aki jelenleg 50-60 éves, elhagyja a munkaerőpiacot, és a Kínai Szociális Tudományok Akadémiája 2019-es becslése szerint a kormány nyugdíjalapja 2035-re kifogyhat a pénzből. Emellett aggódnak a fiatalok munkaerőpiaci helyzete miatt is, mivel a főiskolát végzett fiatalok milliói küzdenek a munkanélküliséggel. A 16-24 éves korosztályban a városi területeken a hivatalos adatok szerint több mint egy ötödük munkanélküli.
A helyzetet bonyolítja, hogy Kína nem tudja egyszerűen átkapcsolni a termelést az Egyesült Államokból a helyi vásárlók felé. Nie Huihua professzor, a Renmin Egyetem tanára rámutatott, hogy a gazdaságra nehezedő nyomás miatt valószínűtlen, hogy a belső fogyasztás rövid távon jelentősen bővülhet. Zhao Minghao professzor, a Fudan Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának helyettes vezetője szerint Kína nem táplál magas elvárásokat a Trump-adminisztrációval folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban; a valódi csata a belföldi politikák, például a belső kereslet növelésének kiigazítása körül zajlik.
A Kormány próbálja ösztönözni a gazdaságot, több milliárd dolláros gyermekgondozási támogatásokat, magasabb béreket és jobb fizetett szabadságokat vezetett be. Emellett egy 41 milliárd dolláros programot indítottak, amely kedvezményeket kínál a fogyasztói elektronikai termékekre és elektromos járművekre, hogy ösztönözzék a vásárlásokat. Zhang Jun professzor, a Fudan Egyetem közgazdaságtani karának dékánja azonban úgy véli, hogy ez nem fenntartható megoldás, és sürgeti, hogy hosszú távú mechanizmusokat kellene kidolgozni a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének növelésére.
Xi Jinping számára sürgető feladat, hogy a 13 évvel ezelőtt hatalomra került elnökként hirdetett jólét álma valóra váljon. Kína fiatal generációja elkeseredett, és jövőjükkel kapcsolatos aggodalmuk komoly problémákat okozhat a Kommunista Párt számára, beleértve a tüntetéseket vagy a zavargásokat is. A Freedom House Kína Ellenállás Monitorja szerint az anyagi sérelmek által motivált tüntetések az utóbbi hónapokban meredeken megnőttek, de a hatóságok gyorsan elnyomják őket.
Xi 2012-ben azt ígérte, hogy „csak akkor lehet minden ember jóléte biztosított, ha az ország és a nemzet jólétben él.” Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor Kína gazdasági felemelkedése megállíthatatlannak tűnt. Ma azonban ez a jövőkép bizonytalanná vált. Kína az utóbbi évtizedben jelentős előrelépéseket tett a fogyasztói elektronika, az akkumulátorok, az elektromos járművek és a mesterséges intelligencia területén, és az Egyesült Államok technológiai dominanciájával is versenyez, például a DeepSeek chatbot és a BYD révén, amely tavaly megelőzte a Teslát, és a világ legnagyobb elektromos jármű gyártójává vált.
Azonban Trump vámjai komoly akadályokat gördíthetnek a kínai ambíciók elé, különösen a kulcsfontosságú chipek exportját érintő korlátozások révén. Xi tisztában van azzal, hogy a kínai gyártók évtizedes előnyben vannak, így az amerikai gyártóknak nehézséget okoz, hogy ugyanazt a szintű infrastruktúrát és szakképzett munkaerőt találjanak másutt. Xi Jinping ugyanakkor
