A forró vietnami délutánon Tung Linh, egy húszéves egyetemista, a háborúval kapcsolatos tudatlanságáról beszélt. „Alapvetően semmit sem tudok a véres, évtizedekig tartó háborúról, amely az országunk kommunista Északja és az Egyesült Államok által támogatott Dél között zajlott” – mondta. Linh nagyszülei harcoltak a háborúban, és úgy véli, hogy nekik köszönhetően ma már felnézhet az égre, és láthat egy repülőt anélkül, hogy félelem töltené el, ahogyan az a múltban történt. Az arcán egy kis sárga csillag ragyogott a vörös téglalapban, ami a vietnami zászlót jelképezte. Linh Ho Si Minh városában él, ahol éppen a háború végét ünneplő ötvenedik évfordulóra készülnek, amikor a kommunisták győzelmet arattak.
A mai Vietnam drámaian eltér attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok vereséggel távoztak – a fejlődő, gyorsan növekvő és egyre gazdagabb ország a kapitalizmus felé fordult, miközben megtartotta autoriter kommunista vezetését. Az ország vezetése ambiciózus terveket dédelget, és arra törekszik, hogy Kína példáját kövesse, befektetésekkel és erőfeszítésekkel próbálják Vietnamot megbízható gyártóközponttá formálni, sőt, Kínával szembeni alternatívává válni. Ez azonban kockázatos vállalkozás, különösen Donald Trump kereskedelmi háborúja idején, amelynek részeként 46%-os vámot helyezett kilátásba a délkelet-ázsiai országra. Ez a lépés súlyos csapást mérhet Vietnam gazdasági potenciáljára.
Vietnam történelme során francia gyarmat, kínai vazallus, majd húsz éven át az Egyesült Államok által támogatott háború színhelye volt, amelynek célja a kommunizmus terjedésének megakadályozása Délkelet-Ázsiában. A földrajzi elhelyezkedése miatt azonban nem tudja elkerülni a kihívásokat. Kína hatalmas területének ölelésében Vietnam ismét a soron következő frontvonalban van, miközben az Egyesült Államok megpróbálja megfékezni Peking gazdasági felemelkedését.
A fiatal Vietnam gyorsan fejlődik, a medián életkor 33 év, ami jelentősen fiatalabb, mint Thaiföld vagy Kína, és sokkal fiatalabb, mint Japán. Linh angolul folyékonyan beszélve elmondta, hogy olyan munkát szeretne, amely a sikerhez segíti az országát, ugyanakkor a saját sikerét is el szeretné érni. Ez a vágy jól tükrözi a pezsgő város életét – Ho Si Minh város, amely most már egy tízmilliós metropolisz, a zsúfolt forgalom, üvegfelületű felhőkarcolók, ötcsillagos szállodák, éttermek és a város szegénynegyedeinek masszázsszalonjai hasonlóan élénk képet mutatnak, mint más ázsiai nagyvárosok, mint Bangkok, Manilla és Jakarta.
A város 1975-ig Dél-Vietnam fővárosa volt, és a háború idején közel sem volt olyan nyüzsgő. A győztes kommunisták átnevezték Ho Si Minh városra, a kommunista Vietnam forradalmi atyjáról, de a helyiek még mindig Saigonnak hívják. A város ekkor, ötven évvel ezelőtt, a déli rezsim vereségével elveszítette önállóságát, amikor az Észak-vietnami tankok áttörték az elnöki rezidencia magas vaskapuit, és feltűzték a vörös zászlót sárga csillaggal a palota tetejére.
A háború vége óta több mint két évtized telt el, és a győzelem hatalmas áldozatokkal járt: becslések szerint hárommillió ember vesztette életét, és milliók sérültek meg. 1968 és 1975 között Vietnamra több bombát dobtak, mint a második világháború minden hadszínterén összesen. Ennek ellenére a fiatal vietnamiek, mint Linh, nem szeretnek a háborúról beszélni, még akkor sem, amikor az újraegyesülés évfordulóját ünneplik. Miközben egy teherautó katonákkal elhaladt mellettük, Linh és barátai örömmel kiáltoztak, de a kormány által kijelölt kísérőjük láthatóan kényelmetlenül érezte magát a háborús múlt felemlegetése miatt.
Linh elmondta, hogy izgatottan várja az újraegyesülés napját, és bár a válasza kissé megjátszottnak tűnt, a jövője iránti lelkesedése egyáltalán nem volt ritka. A fiatalok célja, hogy sikeresek legyenek, és sokan közülük, mint például egy másik 18 éves lány, jogi tanulmányokba kezdtek, hogy gazdagok lehessenek. Vietnam új vezetői is hasonló ambícióval rendelkeznek. A közelmúltban a kommunista párt új vezetője, To Lam, olyan bürokráciacsökkentési programot indított el, amely a gazdasági növekedés elősegítésére irányul. A cél, hogy a gazdaság fejlődjön és elkerülje a „középső jövedelmi csapdát”, amely sok más délkelet-ázsiai országot sújt. Vietnam nyitott a külföldi befektetésekre, és próbálja visszahozni azokat, akiket egykor elűzött, ami hatalmas lehetőségeket teremt a jövőben.
