José Luis Iguarán, a Wayuu indiánus közösség tagja, mindennapjait a La Guajira nevű szárazföldi félszigeten éli, ahol otthona előtt tíz hatalmas szélerőmű sorakozik, amelyek a Karib-tenger felé néznek. A Wayuu népcsoport évszázadok óta él ezen a területen, foglalkozásuk a kecskék tenyésztésére, növénytermesztésre, sóbányászatra és halászatra terjed ki. La Guajira területe, amely Kolumbia legnagyobb szélenergia potenciáljával rendelkezik, most a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra való átállás középpontjába került. Azonban ez a zöld ambíció sok helyi lakos ellenállásába ütközik, hiszen területük mélyen összefonódik a kultúrával, hagyományokkal és a természettel való szoros kapcsolattal.
Iguarán elmondja, hogy a közösségük most megosztja a földjét a Guajira 1 névre keresztelt szélerőművel, amely Kolumbia egyik működő szélerőműve. Jelenleg további 15 szélerőmű építése van folyamatban a régióban, és további tervek is készülnek. „Éjjel a turbinák zajai megzavarják az álmainkat. Számunkra az álmok szentek” – mondja Iguarán, aki a Wayuu közösség életének szent és spirituális értékeit hangsúlyozza. A Wayuu nép, amely körülbelül 380,000 tagot számlál Kolumbiában és Venezuelában, sajátos hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkezik. Az álmok számukra egy hidat jelentenek a szellemi világ felé, ahol üzeneteket kapnak őseiktől.
Bár a Guajira 1 szélerőmű építése néhány előnnyel is járt, például tiszta ivóvízhez, jobb utakhoz és tartós téglaházakhoz való hozzájutás, az Iguarán által említett előnyök mellett sokan aggódnak a kulturális zavarok miatt. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki Cabo de la Vela tengerparti falujában él, arról számolt be, hogy a szélerőművek közötti feszültség és a helyi közösségek közötti konfliktusok egyre gyakoribbá válnak. Laguna hangsúlyozza, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de közben megosztják a közösséget, amely sok esetben feszültségeket és nézeteltéréseket szül.
A helyi közösségek és az energiacégekkel való kapcsolatok gyakran nehézkesek, mivel sokan panaszkodnak a hiányos átláthatóságra, a nem megfelelő kompenzációra és a kulturális normák tiszteletben tartásának hiányára. Az Egyesült Államokból és Kanadából érkező vállalatok, mint például az Isagen, a Brookfield tulajdonában lévő kolumbiai energiaipari cég, próbálnak kapcsolatokat építeni a helyi közösségekkel, de sok esetben a helyiek érzéseit figyelmen kívül hagyják. Az Indepaz, egy kolumbiai think tank kutatásai szerint a szélenergiára való átállás körüli jogi keretek nem elég szilárdak ahhoz, hogy megfelelően értékelni lehessen a környezeti és társadalmi hatásokat.
A La Guajira területén tervezett szélerőművek számos helyi lakos számára érthetetlenek, és a projektek körüli feszültség csak fokozódik. A közelmúltban a spanyol EDP Renováveis cég leállította két szélerőmű építési tervét, amelyeket gazdasági okokra hivatkozva töröltek. Az olasz Enel cég is hasonlóan döntött, mondván, hogy a folyamatos tiltakozások és az építkezés leállítása miatt nem tudják folytatni a munkát. A helyi közösségek zavart okoznak a projektek körül, és a gazdasági haszon elosztása is vitákat generál.
A La Guajira területén élő embereknek sokszor nincs elegendő hozzáférésük az alapvető szolgáltatásokhoz, mint például az oktatás vagy az egészségügyi ellátás, és a legtöbb faluban nincs folyóvíz. Az emberek gyakran órákat töltenek az ivóvíz beszerzésével, ami tovább növeli a feszültséget a közösségek között. A helyi közösség egyik tagja, Laguna, arra figyelmeztet, hogy a szélerőművek által termelt energiát nem helyben fogják felhasználni, ami tovább fokozza a helyi lakosok elégedetlenségét.
A jövőbeli kilátások a megújuló energia terén sokak számára ígéretesek, de a Wayuu közösség tagjai továbbra is aggódnak amiatt, hogy a fejlődés mellett elmaradnak a szükséges támogatástól, és hogy a szélerőművek által nyújtott előnyök nem érkeznek el hozzájuk. A helyi lakosoknak szükségük van arra, hogy hangjukat meghallják, és hogy a jövőbeli fejlesztések a közösség javát szolgálják.
