A legutóbbi pápai konklávé gyors lezárása arra utal, hogy a szavazó bíborosok közül sokan Robert Prevostot tartották a legalkalmasabbnak a pápai kihívások kezelésére. Az előkészületek során, a bíborosok hivatalos üléseinek és informális vacsoráinak keretében, világossá vált, hogy két kulcsszó folyamatosan felmerült a beszélgetések során: a „folytonosság” és az „egység”. Számos bíboros elismerte, hogy Ferenc pápa olyan fontos kezdeményezéseket indított el, amelyek a társadalom peremén élők, a katolikus világ határvidékein lévők, valamint a hitüket el nem fogadó emberek megszólítására irányultak. Nagyra értékelték Ferenc pápa törekvését, hogy a néma hangjaként lépjen fel, és a szegényekre, valamint azokra összpontosítson, akiknek a sorsa nem a saját kezükben van. Ugyanakkor sokan érezték, hogy sürgős feladat áll előttük a különböző gondolkodásmódok közötti (néha nagyon nyilvános) megosztottság felszámolására, amelyet gyakran tradicionális és progresszív irányzatként jellemeznek. Ebben a kontextusban kezdtek el komolyan beszélni Robert Prevostról, mint potenciális pápáról. Ő ugyanis a háttérben támogatta Ferenc pápát, ugyanakkor a különböző frakciók számára mégis elfogadható figura volt.
A választó bíborosok feladata az volt, hogy ne csak a katolikus egyház és a hívők szükségleteit vegyék figyelembe, hanem az emberiség igényeit is, különösen egy nehéz időszakban, amikor a háború és a megosztottság áll a középpontban. Robert Prevost, aki az Egyesült Államokban és Peru-ban is otthon érzi magát, olyan személyiségnek számított, aki pápaként képes lehet összehozni a különböző világokat. Ferenc pápát néha azzal vádolták, hogy nem tudott elég szövetségest nyerni az Egyesült Államokban a migráció, a klímaváltozás és az egyenlőtlenség kérdéseiben, mivel nem volt képes hatékonyan kommunikálni az érveit.
A bíborosok által keresett legfontosabb követelmény a „folytonosság” és az „egység” volt. Leo XIV, a megválasztott pápa, St. Péter erkélyén tett beszédében erős utalásokat tett arra, hogy miért választották őt a bíborosok. Beszédében a „hidak építéséről” és az emberek globális egységéről beszélt, ami Ferenc pápa gondolataira emlékeztetett, és a legteljesebb egység eszméjét hirdette. Ezekben a kezdeti napokban Prevost múltját alaposan meg fogják vizsgálni. Politikai nézeteit és az egyházi visszaélésekkel kapcsolatos tapasztalatait elemezni fogják, valamint a társadalmi kérdésekről tett megjegyzéseit is áttekintik. Mindezek a nyilvánosság előtt állnak, így feltételezhető, hogy a bíboros választók úgy érezték, nem áll fenn olyan súlyos probléma, amely gátolná őt abban, hogy a katolikus egyház vezetője és a keresztény világ erkölcsi hangjaként működjön.
Kihívások várnak rá, de a konklávé négy szavazás után történt gyors döntése azt mutatja, hogy erős mandátummal kezdheti meg pápai szolgálatát. Észak-Írország katolikus közössége is reagált a hírekre. Brian McGinley atya kifejezte, hogy úgy érzi, Leo XIV, mint pápa, a hatalomhoz igazságot fog mondani. Leo XIV támogatta elődjét, és a figyelem most arra terelődik, hogy folytatja-e az egyházi reformokat. Robert Prevost, a chicagói születésű bíboros, 69 évesen az első észak-amerikai pápa, aki a katolikus egyház vezetésére készül. A hírek szerint Anne Dyer püspökasszony „félrevezető” beszámolókat irányított a konklávé előkészületei során, ami további érdeklődést keltett a választási folyamat átláthatósága iránt. Ahogy a katolikus közösség világszerte alkalmazkodik az új pápai irányvonalhoz, a figyelem középpontjába kerül, hogy Robert Prevost hogyan fogja kezelni az egyház előtt álló kihívásokat.
