A forró vietnami délutánon Tung Linh, a húszéves egyetemista, elmondta, hogy „alapvetően semmit sem tud” a véres, évtizedekig tartó háborúról, amely a kommunista észak és az Egyesült Államok által támogatott dél között zajlott. „A nagyszüleim harcoltak a háborúban, és ennek köszönhetően ma már az égre nézve láthatunk repülőgépet, és nem félünk tőle, ahogy ők tették” – mondta Linh, miközben a jobb arcán egy kis sárga csillag ragyogott a vörös téglalapban, ami a vietnami zászlót jelképezte. Linh Ho Si Minh városában él, amely éppen a háború végének 50. évfordulójára készül, amikor a kommunisták győzelmet arattak. A mai Vietnam rendkívül különbözik attól az országtól, ahonnan az amerikai csapatok visszavonultak, mivel azóta dinamikusan fejlődik és gazdagodik. A kommunista vezetés, amely autoriter stílusával van jelen, átvette a kapitalizmus elemeit, és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megbízható gyártási központtá váljon, sőt Kínával szembeni alternatívát nyújtson. Ez a cél azonban kockázatos, különösen Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborújának fényében, amely miatt a délkelet-ázsiai országra 46%-os vámot helyezhetnek kilátásba, ami komolyan befolyásolhatja Vietnam gazdasági potenciálját.
Vietnam a francia gyarmati időszakban, majd a kínai vazallusként volt jelen a történelemben, és húsz éven át az Egyesült Államok véres harcának színhelye volt, amely a kommunizmus terjedésének megakadályozására irányult Délkelet-Ázsiában. Geográfiai helyzete miatt Vietnam nem tudja elkerülni a mostani amerikai harcot sem, amely Kína gazdasági felemelkedésének megállítására irányul. A fiatal országban, ahol a medián életkor 33 év, sokkal fiatalabb, mint Thaiföldön vagy Kínában (40 év) és Japánban (50 év), az emberek ambiciózusak és jövőorientáltak. Linh angolul tanul gazdaságtant és marketinget, és arról álmodik, hogy munkája hozzájáruljon Vietnam sikeréhez. „És igen, a siker nekem is fontos” – mondta mosolyogva.
Ho Si Minh városa, amely most 10 millió lakosával dübörgő metropoliszként van jelen, hasonló problémákkal küzd, mint más ázsiai nagyvárosok, például Bangkok, Manila vagy Jakarta. A városban alig találni nyomokat a szocialista ideológiából, amely 1975-ben vezetett a város elfoglalásához, amikor Dél-Vietnam fővárosát, Saigon-t, a győztes kommunisták átnevezték Ho Si Minh városra. A helyiek számára azonban továbbra is Saigon marad, és amikor ötven évvel ezelőtt a város elesett, Dél-Vietnam megszűnt létezni.
A győzelem hatalmas áldozatok árán jött el, hiszen a háború során körülbelül hárommillió ember vesztette életét, és milliók szenvedtek sérüléseket. 1968 és 1975 között több bombát dobtak Vietnamra, mint a második világháború minden hadszínterére. Mégis, a vietnami fiatalok, mint Linh és barátai, inkább az ünneplésre koncentrálnak, mint a múltra. „Izgatott vagyok, mert ez az a nap, amikor újra egyesültünk, amikor ismét egy ország lettünk” – mondta Linh, aki mellett a kormány által kijelölt kísérő is jelen volt, ami némileg befolyásolta a nyilatkozatát.
A vietnami fiatalok jövője szorosan összefonódik az Egyesült Államokkal, hiszen a globalizáció révén szeretnének tanulni és kereskedni az amerikaiakkal. A vietnami kormány új vezetője, To Lam, januárban bejelentette, hogy csökkenteni kívánja a bürokráciát, amely több mint húsz éven át terhelte az ország működését. Az ország 63 megyéjét 34-re csökkentik, és a kormányzati minisztériumokat is jelentősen átszervezik. Az ambíciók hatalmasak, és Vietnam célja, hogy a jövőben elkerülje a „középkategóriás csapdát”, amely megakadályozza a gazdasági növekedést.
A vietnami kormány a külföldi befektetések előtt nyitott kapukat tart, és újra fogadja azokat, akiket egykor elűzött. A 1975-ös győzelem után körülbelül kétmillió ember menekült el az országból, köztük sok etnikai kínai is. Ma ezek leszármazottaik világszerte hatmillió emberi közösséget alkotnak. A vietnami kormány támogatása vonzóvá teszi az országot a befektetők számára, és a gazdaság folyamatosan fejlődik. Az utóbbi években a kereskedelmi háború Kínával új lehetőségeket teremtett Vietnam számára, amely a globális ellátási lánc új középpontjává válhat.
Vietnam tehát újra választás elé került – Amerika vagy Kína. De ez a választás nem egyszerű, hiszen mindkét nagyhatalomra szüksége van az országnak. A közelmúltban Xi Jinping kínai vezetőt is fogadták Hanoi-ban, ahol baráti szavakat váltottak. Vietnam a jövő felé néz, és bár sokan elfelejtették a háború borzalmait, a béke megteremtése és a közös fejlődés iránti vágy érezhető a fiatalokban. Az ország jövője tehát a gazdasági együttműködésre és a nemzetközi kapcsolatok szorosabbra fűzésére épít.
